Díjkiosztó

Történetünk hőse Borsó Beni, Bugyutánia vaskos hivatalnokrétegének egyik jelentéktelen tagja. Pontosabban az volt, míg apró lépésenként lassan el nem ért egy már említésre méltó pozíciót. Ez pedig nem volt más, mint a tébolyvásárhelyi művelődési ház, vezető tisztségviselője. Tébolyvásárhely álmos kisváros. Valaha mezőgazdaságból élt, majd később az ipar felfutása idején kedvező közlekedési lehetőségei révén ipari kisvárossá nőtte ki magát. Az idő múlásával a gazdasági körülmények is megváltoztak, így az ipari létesítmények jelentős része is új hasznosítást kapott. A művelődésre eddig mit sem adó vezetés a kihasználatlanul és eladhatatlanul tátongó egyik nagyipari komplexum irodaházát jobb híján a jövőben a szellemi felemelkedés kulcsaként kívánta üzemeltetni. Ezen új intézmény vezetését bízták hősünkre, aki ezzel a kinevezéssel végre kellő távolságba helyeződött a fontos döntésektől, ami jelenlétében folyamatos konfliktusforrás volt kényelmetlen kérdéseivel, érthetetlen javaslataival. Evvel együtt nem volt teljesen elrugaszkodott a döntés, hiszen sztorink főszereplőjének tollából időről időre nem különösebben jelentős, vagy kimagasló, de kisebb társaságokat nevettetni tudó gegek láttak napvilágot, tehát mint afféle amatőr szerző, már tett lépéseket az irodalom világában.

Borsó Beni megtisztelve lépdelt a normáliai központi művelődési komplexum kopott lépcsőin. Meglehetősen zavarban volt, mert nem igazán értette, hogy miért is idézték egy szomszédos ország rangos szórakoztatóipari gálájának díjkiosztójára, de hát ez végül is mindegy. Itt lehet, ahova egész életében vágyott. Normália Bugyutániával határos ország. Sok közös történelmi esemény köti össze kultúrájukat. Bár ezek nem mindig felhőtlenek, mégis szerves részét képezték mindig is Bugyutánia múltbéli mindennapjainak. Borsó úr szeme sarkából szemlélte a környezetében helyet foglaló vendégsereg gyülekező áradatát. Esze folyton azon járt, hogy vajon melyik humoros írásával sikerült oly átütő sikert elérnie a világhírű zsűritagoknál, mellyel e kimagasló esemény meghívottjai közé emelkedhetett.

A zsibongás lassan elült. Figyelem! A színpadra vendégelőadók léptek. Kissé bátortalan kezdés után egyre jobban belejöttek a közönség szórakoztatásába. Normáliában hagyománya van az abszurd humornak. Na, nem afféle közönséges abszurd humorénak, mely fanyar célzásokkal szórakoztat, hanem az agyroppantásig fokozott ütődöttségnek. Nem kell itt feltétlenül rosszindulatú gúnyolódó nevetgélésre gondolni. Az ő humorfelfogásuk egyedisége az elmebetegeket is meghazudtoló ostobaságokon is túlmutató képtelenségekről szól, és e-tekintetben elvileg senkit sem érhet sértődés, hisz e történetek szereplői és eseményei egy józan világban a valóságban sosem létezhetnek. A vendégtársulat többször is szívből jövő kacagást csalt elő a sokat látott közönségből. Borsó Beni próbált lépést tartani a meghívottakkal, de időnként komoly zavarodottságot érzett. Hiába, ez csak nem a jól ismert otthoni környezet - gondolta -, talán az idegen emberek, az idegen humor. Bizonyára csak némi kulturális különbség, ami miatt nem minden viccet ért igazán, sőt, olyan olykor, mintha semmi érdemlegesről sem szólna. No, mindegy – gondolta magában -, az előadás nem is olyan rossz, a vendégek illusztrisak, és ott lehet, ahova csak álmaiban látogathatott el.

Az előadások lassan a végére értek, és az est házigazdája lépett a színpadra.

- Kedves vendégek, kedves előadók! Hölgyek és urak, meghívottak és érdeklődők! Nagy örömömre szolgál, hogy idén én köszönthetem önöket. Egy évem volt a felkészülésre, de mégis a torkomban érzem a szívem dobbanásait. Hagyomány, hogy az év humortermésének legkiválóbbjait az előző év győztese tünteti ki. Boldog vagyok, hogy ez én lehetek, és örülök, hogy nem idén próbálkoztam, hisz a mezőnyt szemlélve esélytelennek érezném magam. Mentségemre szolgáljon, hogy a tavalyi díj sem kívánt kevés erőfeszítést, de ami az idei felhozatalt illeti, talán el sem indulnék. Térjünk rá tehát az est fénypontjára, ismerkedjünk meg a nyertes alkotásokkal, amiket a többi pályázó művel együtt az elmúlt héten részletesen is megismerhettek városunk színházaiban, mozi-, és előadótermeiben!

Hosszú sora van az előadások felvételeinek. A kategóriák harmadik helyezettjeiből kivágásokkal, a másodikakból hosszabb bejátszásokkal, a győztes alkotásokat egy az egyben lejátszva teszi emlékezetessé az eseményt a szervezők derék csapata. Idén különösen éles a harc. Több olyan előadó is előtérbe lépett, akik az elmúlt években vidéki kultúrházak deszkáin tették próbára tehetségüket. Előadások sora látható az agyroppantó abszurd humor gyöngyszemeiből. Rövid darabot láthat a közönség a vödörben cipelt elektromos feszültségtől az örökmozgó kovácsüllőig, hahotázhat a libapatkóról szóló verstől a légkondicionált esernyőig, egyszóval tetőpontjára hágott a hangulat, mire az est házigazdája bejelentette az év legjobb abszurd jelenetének kezdetét.

A közönség elcsendesült. Ez a díjnyertes alkotás ideje. Senki sem akart lemaradni egyetlen szaváról, egyetlen mozzanatáról sem. Ez bizony a királykategória. Lehet ez bármi, itt nincsenek műfajok, nincsenek viszonyítások, itt már csak az számít, hogy a mű felülemelkedett minden más alkotáson, minden más művön. Több és zsibbasztóbb bármi másnál, mi ezidáig a közönség tetszését kivívta.

Borsó Beni is erre várt. Ez volt élete álma, hogy egyszer az életben élőben élvezhesse az év világraszóló abszurditását, mely minden rajongó egyöntetű tetszését kiváltja e jeles esemény alkalmával.

- Tisztelt vendégeink! A soron következő, és mindannyiunk által várva várt alkotás kimagasló a vetélytársak között. Több próbálkozás is volt, hogy megzenésítsük, versbe szedjük, készültek animációk is, de mint általában a legbriliánsabb remekek, ez sem tűrte a feldolgozást. Fogadják szeretettel az idei év legbrutálisabb, és bízvást mondhatom talán az évtized legzsibbasztóbb előadását! A művet felolvassa köztiszteletben álló színművészünk, a normáliai színművészeti akadémia tiszteletbeli elnöke, akit már bemutatnunk senkinek sem szükséges. Hallgassuk hát!

A nézőtér sorain tapsvihar söpört végig, majd narráló hangvételben felhangzik a díjnyertes alkotás.:

Az intézményvezető naplója. Részlet.:

Január 30. Folytatódik a felkészülés a téli időjárásra. Megérkeztek a homlokzati szigetelőtáblák. Kisebb műszaki problémák támadtak, ezért valószínűleg halasztani kell a beépítésüket. Túl erős a szél, 20-30 km/h. A múlt héten az egyik dolgozó kifogást emelt a szervezéssel szemben. Azt kifogásolta, hogy a kötőanyagot kézi csigával kell feljuttatniuk a homlokzati állványra, míg a szigetelést toronydaruval emelik. Nem értek hozzá, ezért utána néztem. A technológiai leírás szerint tíz méterig lehet kézzel emelni, a szigetelő gépi emelését pedig nem tiltja a munkavédelmi szabályzat.

Január 31. Az épület homlokzatának két szárnyát két külön kivitelező brigád szigeteli. Az egyik toronydarut használ, a másik csigasort. Ma sem készül semmi, mert egyeztetni kell az alkalmazott technológiát. Én a darura szavaznék, bár a kibicek szerint blődli a jelenléte. Nem tudom. Az épület csupán magas földszint, plusz egy emelet, de olyan impozáns egy ekkora eszköz. Az ismerőseim azt kérdezik, hogy hány emelet lesz ráhúzva? Miből gondolják, hogy bővítés is lesz? Nem értem.

Február 11. Megérkezett a technológiai egyeztető testület. Kértek egy szabad irodát, és megkezdték a munkát. Öt perc múltával szünetet tartottak. Még mindig tart, és már két órája. Azóta mindenki mindenkivel telefonon egyeztet. Messze még a megállapodás.

Február 12. Le kell bontani az állványzatot az épület előtt, mert megérkezett az új kazán. Még szeptemberre vártuk. Ki is volt választva egy gyártói leértékelésen. 120.000 dilinár lett volna, de visszamondták az üzembentartónál, mert tíz százalékkal magasabb lett volna a teljesítménye a tervezetthez képest. Új beszerzés, új tárgyalás, de végre megérkezett. 200.000 dilinár, és a tervezettnek megfelelő a teljesítménye. Ez már megfelelő. Sajnos azonban nem tudjuk bevinni, mert a belépőcsarnokot most járólapozták, egyelőre nem terhelhető. Az egyik oldalajtó megfelelő a bevitelre, de előtte van az állványzat főtartója. Azért kell bontani, mert mégsem maradhat a kazán utcán.

Február 15. Gond van a kazánnal. Mire lebontották pénteken az állványt, beesteledett, és elmentek a szállítók. Becsomagolták a munkások ott ahol volt, hogy ne ázzon, majd hazamentek. Most leázott a csomagolás a kazánról, csúfosan fest. Nem tudják felépíteni újra az állványt, mert elveszett néhány fontos alkatrész a nagy kapkodásban, és ráadásul a szállítók sem jöttek, mert megfáztak a pénteki várakozásban. Már mindegy. A kivitelező elment pótalkatrészért az állványokhoz, de még nem ért vissza. Letakargatjuk a kazánt, bár már mindegy.

Február 19. Megérkeztek a pótalkatrészek, és már lassan elkészül az állvány is. Kérdeztem, hogy a kazánt miért nem vitték be? Azt felelték, hogy csak a szállító mozgathatja, különben elveszik a garancia. Közben jelezték, hogy a járólapozás terhelhető, hétfőn be lehet vinni a kazánt a főbejáraton. A szállító is rá fog érni, de lehet, hogy nem vállalnak garanciát, mert a fűtőalkalmatosság egy hétig a szabad ég alatt volt tárolva.

Február 23. Ismét áll a bál. Tegnap bevitték a kazánt, készülhetne a szigetelés is, de az üzemeltető nem akar fizetni garancia nélkül a tüzeléstechnikai cégnek a kazánért, azok nem akarnak garanciát vállalni a szabadtéri tárolás miatt, a burkolócég nem akar kártérítést fizetni, mert a szerződésükben nem volt benne, hogy bárminek az áthaladását biztosítaniuk kellett volna a kivitelezés idején. Az üzemeltető építéslebonyolító cége nem vállal felelősséget a hiányos szerződés miatt, mert nem jelezte felé az üzemeltető, hogy fűtéskorszerűsítést is tervez. Az üzemeltető mossa kezeit, mert a fűtésrendszer felújításának már ősszel meg kellett volna történnie, nem tehet róla, hogy helytelenül lett kiválasztva az első kazán, de aki csinálta, már amúgy is a szállítócégnél dolgozik vezető beosztásban. Az állványozó alvállalkozó és a kivitelező cég is rendkívüli számlát nyújtott be, mert több mint egy hétig nem tudott dolgozni az ügy miatt, és ez neki jövedelem kiesés. Hogy mi lesz ebből?

Február 24. Elfogyott az ezévi fűtési keret. Úgy volt, hogy már az elkészült szigetelés, és korszerűsített fűtésrendszer alapján határozták meg a várható költséget, de még a nyílászáró cseréknek is csak a bontási részéig jutottak, mert a szerződéskötés törvényességi vizsgálata előtt a gyártó nem szállította az ablakokat. A szigetelőcég kivette a régi elavultakat, de más hiányában csak befóliázni tudta a keletkezett réseket a falon, az meg nem szigetelt sokat. Persze várhattak volna a régiek eltávolításával, de azt mondták, hogy szigetelés előtt ezt kell elvégezni. Most se ablak, se szigetelés, se tüzelő. Még szerencse, hogy enyhe a tél.

Február 26. Az intézmény üzemeltetője hozzájárult, hogy a felújítási költségek egy részét átcsoporosítsuk az épület fűtésére. Még idejében, mert már félő volt, hogy a csökkenő hőmérséklet miatt le kell ereszteni a vizet a fűtési és vízrendszerekből. Reggelre hat fok volt az irodámban. A kollégák hősugárzókkal próbálják az elviselhető hőfokot megtartani, de nem valami hatékony megoldás.

Február 27. A munkálatokat felfüggesztették, mert a keret már bizonyosan nem lesz elég. Pályázati lehetőségeket keresnek, illetve próbálnak átcsoportosítással plusz forrásokat előteremteni. Amíg azonban nem sikerül, a munkák nem folytathatóak.

Március 18. Kellemesre fordult az idő, már nem kell vacogni az irodákban. Állítólag a munkák is hamarosan folytatódni fognak. Már igen jó lenne, mert így szinte képtelenség az intézményben dolgozni.

Március 20. A remények szertefoszlottak. Az intézményi üzemeltető szerződést bontott a kivitelezőkkel. Az állványokat le kell bontani. A felmerült költségeket kifizetik, de új megállapodások lesznek kötve. A pályázatok kiírása folyamatban, szerződések őszre várhatóak. Ezen a télen lett egy új kazánunk, elmaradt a fűtésrendszer felújítása, elmaradt a szigetelés beépítése. Újraburkolták az előteret, viszont a felmerült rendkívüli költségek gyakorlatlag felemésztették az egész felújítási költségvetés több mint kilencven százalékát. Tegnap kiírták az épület légkondicionálásának kiépítésére a pályázatot. Szeptemberben tenderbontás. Állítólag Karácsonyig elkészül. Remélhetőleg nem akkor fogják kipróbálni.

Hősünk megdöbbenve, és mélyen megbántva hallgatta végig az előadást. A közönség térdét csapkodva hahotázott, és mindenáron meg akarta ismerni e remek mű szerzőjét. Borsó Beni tétován lépdelt fel a színpad lépcsőjén, majd néhány keresetlen szót intézett a zúgó tapssal ünneplő közönséghez.

- Kedves közönség! Amikor meghívást kaptam erre a jeles eseményre, azt hittem, hogy valami kis bejátszás készült valamelyik korábbi szatirikus versemből, vagy valami hasonló meglepetéssel készültek. Megtisztelve éreztem magam. Most csalódott vagyok. A felolvasott írást én az irodai gépemen jegyzeteltem az általam vezetett intézmény felújítási munkáiról. Kérem, ebben semmi humoros nincs. Így történtek a dolgok, és történnek ma is, csupán jegyzeteket készítettem róla. Hagyják abba a nevetést! Nincs itt semmi örülnivaló. Nálunk ilyen az élet, így működnek a dolgok, így éljük a napjainkat.

Evvel mély elkeseredettséggel kivonult a teremből. A közönség mégnagyobb tapsba kezdett. Mindenki meg volt róla győződve, hogy a zseniális írás szerzője így tett még egy rendhagyó sluszpoént műve végére. Ugyan ki gondolná komolyan, hogy eszetlen aktatologatásokkal, dilettáns szervezéssel, egy egész épület felújítási munkáinak csaknem egész költségén csupán egy garanciáját vesztett kazánt vesz egy intézmény, és mindez így rendben is van?

Normáliában akaratán kívül egy zseniális komikus született, Bugyutániában pedig egy rakás deficit. Így mennek ott "jól" a dolgok.

 Fogarasi Miklós