Bugyutánia kiterjedt alföldi területein gazdag folyóvilág található. Már a régi időkben is felismerték ezt az ott lakók, és különféle csatornák kialakításával vízi úthálózatot hoztak létre rajta. Az idők múlásával mindenféle kereskedők és szállítók lepték el a vízfelszíneket dereglyéikkel, míg lassan rendeződtek a gazdasági viszonyok, és létrejött az FCV, a Folyami és Csatornahajózási Vállalat. A cég hatalmas volt, mindenféle úszóalkalmatossággal a luxushajóktól a nagy szállítóuszályokon át a futárcsónakokig mindennel rendelkezett. Ők gondoskodtak a víziútvonalak karbantartásáról is. sokszáz ember dolgozott a partok tisztántartásán, a kikötők műszaki biztonságán, valamint az ügyfelek kényelmén.
Telt-múlt az idő, és a nagyvállalat lassacskán zsugorodni kezdett. Előbb létszámgondok, majd gazdasági problémák jelentkeztek. A cég tulajdonosa a bugyutániai államapparátus volt, és mivel a miniszterek nem igazán értettek a hajózáshoz, de azért tenni csak akartak valamit a cégért, hát új és új vezetőkkel, új és új módszereket próbáltak ki. A helyzet azonban egyre csak rosszabb lett. A sok új rendelkezés, a soha véghez nem vitt, de egymásba érő átszervezés olyan kaotikus állapotokat eredményezett, amit már senki sem látott át, ezért lassan már nem is akart.
Így fordulhatott elő, hogy az egyik új vezér, aki nem akart a tétlenség mintaképe lenni, de elképzelése sem volt, hogy mi lenne a helyes irány, jobb híján rendelkezést bocsátott ki a cég dolgozóinak érzelemnyilvánítása ügyében. A rendelkezés Hangulatkoordinációs Iránymutatás néven lett kibocsátva. Tartalmazta azokat az irányelveket, amiket a vállalat dolgozói követni voltak kötelesek az élet különféle eseményei kapcsán. Le volt például szabályozva, hogy valamely üzleti partnert ért veszteség kapcsán, mi módon és mennyire lehet elszomorodni. Ugyan így elő lett írva, hogy például a saját dolgozók valamilyen elismerés átvétele alkalmával mennyire lehetnek megilletődve, illetve mennyire kötelező. Ezen belül mindenki maga választhatta meg a mértéket.
Lássunk csak néhány példát:
Az ügyfelekkel közvetlenül érintkező munkavállaló humoros megjegyzés hallatán a szája eredeti szélességéhez viszonyítva 5-7 %-kal mosolyodhat el. Amennyiben hasonló hangzik el munkavállalói környezetben, úgy a mosoly szélessége elérheti a max.: 14 %-ot, de legalább 5 %-nak kell lennie a munkavállalók közötti jó viszony megőrzése érdekében. Ettől eltérni csak indokolt esetben szabad.
Amennyibe nyugdíjas kollégát anyagi kár ér, úgy azt „de sajnálatos, nem ezt érdemelte” megjegyzéssel kell tudomásul venni kivéve, ha a káresemény saját gondatlanságából adódott, mert ez esetben csupán a „de sajnálatos” megjegyzés hangozhat el. Nagyobb veszteség esetén a szolgálati vezető hozzájárulásával ennél nagyobb mértékű sajnálkozás is kifejezhető, de adott esetben ezt írásban igazolni kell.
Aláírás: Caligulis Cukis elnök vezérigazgató
Ezek a rendelkezések reményeik szerint nagyban hozzájárulnak majd a cég megítélésének javulásához, valamint a rendelkezésre álló tárgyi eszközök számának gyarapodásához, a dolgozói aktivitás emelkedéséhez, illetve az arculat javulásához.
A cég pillanatnyilag tenderezteti a túlzott érzelemnyilvánításra hajlamos dolgozók védelme érdekében a vigyorgó, illetve szipogó kabinok beszerelését azokra a szolgálati helyekre, ahol erre igény mutatkozik, hogy az előírásoknak meg nem felelő érzelemnyilvánítások ne kaphassanak publicitást. A beszerzéstől a cég vezetése az egységesebb érzelmi arculat megjelenését várja.
Fogarasi Miklós ( F.M.J.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
CsipkeRózsa 2017.03.18. 18:50:17
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2017.03.18. 20:03:09