Zakkaszombat kedves kisváros Bugyutánia  nyugati határvidékén. Sok látványosságának egyike a helyi színház, mely évszázados múltjával a kulturális élet egyik fellegvára. Már régóta munkaerő-problémákkal küzd, de mostanra kritikussá vált a helyzet. Előfordul, hogy a színészek hoznak villanykörtét az öltözői lámpába, mert bár lenne, de vételezni csak szakembernek szabad, amiből viszont már csak egy van. Az egyik jobb állást talált, a másik nyugdíjba ment, ez az egy pedig már szintén öreg, nehezen mozog, ezért nem is igen szólnak neki, ha valamit javítani kell, de könnyen megoldható. Ugyan ez a gond a díszletmunkásokkal is. Alig vannak. Az előadások már csökkentett díszlettel mennek, szinte csak jelezve, hogy ott épp minek kellene lennie. A paravánok könnyítettek, a terhelhető díszleteket a raktárak mélyére száműzték. A zsinórpadlás csigaáttételeit megkétszerezték, hogy az utolsó művészetért elkötelezett mohikánok még valahogyan mozgatni tudják, mielőtt ők is elmennek nyugdíjba, vagy évtizedek óta végzett fizikai munkájuk terhei miatt betegállományba nem kerülnek. A színház menedzsmentje végül engedett a szorításnak, és felvételt hirdetett.

• Jó napot kívánok.
• Üdvözlöm. Mi járatban?
• Az álláshirdetés ügyében érdeklődöm. Jó helyen járok?
• Hát, ez itt a porta, de a személyzeti osztályról mindjárt megkérdezünk valakit.

Kisvártatva:

• Igen, jók az információi, valóban van felvétel fizikai munkára.
• Igen? No és nehéz munka? Mit kell csinálni?
• Díszletmunkásokat keresünk. Tudja az előadás előtt ők rakják össze a díszleteket, meg a felvonások között átrendezik a színpadot, satöbbi.
• Az nekem jó is lenne. Valahol kell dolgozni, és itt talán nem is olyan rossz, mint a közmunkában.
• Majd meglátja fiatalember. Na jöjjön csak, útbaigazítom.

Néhány rövid folyosó, meg forduló után egy ajtón felirat: Személyzeti osztály.

• Na kérem, ide kopogtasson be, itt mindent elmondanak. Ha végzett visszatalál? Tudja ez egy színház, és a közlekedés nem olyan egyszerű.
• Látom, de majdcsak megbirkózom vele.

Kopogtatás.

• Tessék bejönni!
• Jó napot kívánok. Az álláshirdetés miatt jöttem.
• Jó napot fiatalember. Olvasta a hirdetésünket, vagy más forrásból értesült? A statisztika miatt kérdezem. Nekünk ezt jegyezni kell.
• Persze, megértem. A helyi újságban olvastam.
• Remek, szóval szokott olvasni. Akkor azt is tudja, milyen munkára keresünk jelentkezőt.
• Most már igen, a portás elmondta. Az újságban sajnos elmosódott a szöveg, de azért kíváncsi voltam, mert szeretem ezt a világot.
• Értem. És mondja csak, ilyen papírokkal rendelkezik?
• Hát ebben a tekintetben nem állok olyan jól, ezért is keresem a kétkezi munkás állásokat. Annak idején elkezdte a gimnáziumot, de az utolsó évet nem jártam végig.
• Hogyhogy, akkor már nem lett volna sok hátra?
• Valóban, de nem volt más választásom, pedig nem ment rosszul. Talán, majd ha a körülményeim jobban alakulnak, akkor befejezem. Elvégeztem viszont egy szakiskolát, de abban a szakmában errefelé nem tudok elhelyezkedni. Ipari búvár vagyok. Egyelőre ennyiből kell megélnem.
• Nos, akkor lesz így egy kis probléma. Tudja, nekünk ide kell valami olyan végzettség, ami a színházban szakmailag hasznosítható.
• Akkor valamit félreértettem. Nem díszletmunkásokat keresnek?
• De igen.
• És pontosan mit végez egy díszletmunkás?
• Ők a csoportvezetőik útmutatásai alapján dolgoznak. A csoportvezető a rendezőtől kapja az utasítást, hogy milyen díszletekre lesz szüksége a darabhoz. Azokat kell előhozni a raktárból a próbákra, meg felállítani a darabok előtt, szünetekben szükség szerint átrendezni a színpadot, és előadás végén visszavinni a díszletet a raktárba.
• Értem. Gondolom akkor asztalost, meg festő-mázolót várnak?
• Nem egészen, a szakmai személyzetünk megvan. Mi csak egyszerű fizikai munkásokat keresünk.
• Nos, én az lennék.
• Igen, de a végzettsége nem megfelelő.
• Akkor mégis milyen papírok kellenének?
• Valamilyen színészképző, vagy zeneiskola, egyéb művészeti irányú tanulmányok.
• Komolyak az elvárások, de szívesen beletanulok abba is. Gondolom, ilyen elvárásokkal fizikai munkát nem sokan vállalnak, hacsak a fizetés nem kimagasló?
• Azt nem állítanám. Csupán minimálbért tudunk fizetni három hónapig, majd öt-tíz százalék emelés, és ennyi. Tudja a művészet nem egy jól fizető ágazat.
• Egyre kevésbé értem, hadd foglaljam össze! Keresnek fizikai munkára minimálbérért legalább középfokú végzettséggel rendelkező művészeket? Mégis milyen koncepció szerint?
• Azért, hogy elégedettség, és alkalom adtán előléptethessük ügyelővé, öltöztetővé, vagy díszletraktárossá.
• És az már művészeti előképzettséget igényel? Nekem megfelel a kétkezi munka, csak kezdhetnék már!
• Nem igényel előképzettséget, de a statisztikánkat nem akarjuk lerontani épp egy színházban az átlagos képzettségi mutatónkkal. Most viszonylag magas, szeretnénk ezt megőrizni.
• Igazán nem akarok okvetetlenkedni, de két utcával odébb a kamarateremben háromszor ennyiért keresnek színpadi berendezőt. Az nagyjából ugyan ezt csinálja. Ott azért kell a zenei előképzettség, mert kell a hallás az akusztika beállításához. Ha rendelkeznék az önök által elvárt végzettséggel, be sem nyitottam volna ide, mert már rég ott dolgoznék.
• Nézze fiatalember! Engem nem érdekel, hogy másutt ki mennyit fizet és ezért milyen elvárásokat támaszt. Nálunk ezek a követelmények, és ennyi jár annak, aki teljesíti őket.
• Már hetekkel ezelőtt olvastam a hirdetésüket. Sok munkást vettek már fel?
• Ilyen információkat nem áll módomban kiadni. Ha nem felel meg az elvárásainknak, akkor kérem ne foglalja az időmet. Sok a dolgom.
• Látom, épp kimutatásokat készít, gondolom sokan olvassák. Ne haragudjon, de szerintem önök a fellegekben járnak. Tele van az ország koncertekkel, fesztiválokkal, mindenféle egyéb rendezvényekkel. Az egyszerű biztonságiaknak, színpadi munkásoknak, de még az analfabéta szemétszedőnek is többet fizetnek, mint amennyit itt ajánlanak. Ettől függetlenül szívesen dolgoznék itt, mert nem kellene a szabad ég alatt melózni, meg igényesebb munkatársakra számíthatnék, de ez nem elég, legyek rögtön színész, karnagy, vagy legalább zenész is valamilyen klasszikus hangszerrel. Csodálkoznék, ha ilyen feltételekkel elfogadná valaki az állást. Ha meggondolják magukat, és megelégszenek egy fiatal és szorgalmas munkaerővel irreális elvárások nélkül, akkor ismét jelentkezem. Viszont látásra!

Kifelé menet a portásnál.

• Nos, hogy ment fiatalember?
• Ne is bosszantson! Elmentek ezeknek otthonról teljesen.
• Mi történt? Nem maga az első, aki mérgesen távozik.
• Nem is csodálkozom. Azt akarják, hogy legyek művész, és úgy tologassam a díszleteket minimálbérért. Volt már valaki, aki kapott így munkát?
• Igen volt egy, de a következő héten felmondott, elment egy rock-bandával koncertkörútra. Az a dolga, hogy kitelepíti a hangfalakat, a végén meg összeszedi. Többet kap, mint itt egy primadonna. Hát ez van. Szerintem nem akarnak ide felvenni senkit, csak úgy csinálnak. Valamikor régen mindenekelőtt az előadás volt fontos. Mindenki azon dolgozott, hogy flottul menjen. Azután lassan előkerültek a vezető színészek, utána kezdett mindenkinek a saját dolga fontosabb lenni a másikénál. Utána jöttek az elkülönülések, aztán a kimutatások, a rangsorok, később a statisztikák, utána a megfelelőségi nyilatkozatok, meg az ördög tudja még mi nem. Ha az a szerencsétlen szakibá nem volna, már összedőlt volna az egész épület, mert mindenki csak annyit akar dolgozni, amennyi rá van testálva. Az öreg még megjavít mindent, de akkor lesz csak csodálkozás, amikor majd ő is elmegy nyugdíjba, és napokon belül leáll minden infrastruktúra karbantartás hiányában. De hát ez a jövő, majd megcsináltatják valakivel, de az már nem jön ki annyiból. Annyira meg akarunk felelni a saját előírásainknak, hogy abba megyünk tönkre. Pár év fiatalember, és ez a színház is be fog zárni, de ha van kedve, megveheti az épületet, és csinálhat benne újra egy jó színházat.
• Nem is rossz ötlet, és akkor elég lesz, ha a színész művész, a szakember ért a karbantartáshoz, a melós meg melózik, ahogy normáliséknál szokás. Na megyek, kieresztem a gőzt. Ezektől a sznoboktól eldurran az ember agya. Viszlát!

Fogarasi Miklós (F.M.J.)